Annak következtében, hogy nem vagyok toleráns azokkal szemben, akik a mágiát saját aljas céljaik elérésére használják, sokan azt feltételezik rólam, hogy irtózom a mágia filozófiai szintű gyakorlásától. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. Azokkal a sorcerererekkel bocsátkozom vitába, akik felhagynak az ősi hagyományokkal és tanításokkal - tanításokkal, melyek már évezredek óta köztiszteletben állnak, megőrizve a hatóságok tiszteletét és a jog uralmát.
Nemrégiben a caldeumi ifjúság áldozatul esett egy ilyen, bűnös wizardról szóló, széleskörben elterjedt történeteknek. Igen, ez így helyes: a durvább wizard kifejezést használtam, a sorcerer helyett. Úgy tűnik ez a megnevezése egy civilizált mágiahasználónak elég korlátozó az ifjú újgazdag rétegnek. A mágus klánok Yshari szentélyével való jó kapcsolatomnak köszönhetően, azon kevesek közé tartozom, akik tudatában vannak a szóbeszédek mögött rejtező igazságnak, az utcákon végigsöprő felelőtlen, mágiahasználó pokolfajzatnak, ki fitogtatja hozzá nem értését.
A wizardot azért küldték, hogy a világ legjobb mágusainak gyámsága alatt tölthesse el tanoncéveit. Úgy tűnik, azonban elhanyagolták a wizard modorának okítását még szülőföldjén, Xiansai szigetén, ahol már a kezdetektől fogva kitűnt faragatlan viselkedésével és nem mutatott hajlandóságot az együttműködésre oktatóival. Képzése eredetileg a Zann Esu mágusklán vezetése alatt folyt, később azonban átadták a Vizjereieknek annak reményében, hogy szigorú és merev fegyelmezésük majd megtöri a tanonc anarchikus, lázadó lelkivilágát. Még a nagyra becsült Vizjerei tanítómestereknek sem sikerült megzabolázniuk vad természetét. Rendszeresen rajtakapták, amint veszélyes és tiltott mágiák után kutat, elővigyázatlanul, fittyet hányva a varázslatok esetleges káros utóhatásaira, melyek mind őt, mind a körülötte levőket veszélyeztették.
Bár nem sok valóságalapja van annak, hogy valójában lement a rossz hírnek örvendő Bitter Depthsbe a Szentély alá, az Ancient Repositoriesban kapták el, mely a legveszélyesebb varázslatoknak ad otthont, biztonságos távolságra a polgároktól. Mikor összetűzésbe keveredett a nagy Vizjerei mágussal, Valthekkel, aki mindössze annyit kért, hogy igazolja magát, pimaszul rátámadt, ahelyett hogy vállalta volna megérdemelt büntetését cselekedeteiért. Eltúlzott történetek keletkeztek az ütközetről, melyet még jobban felfújt a lázadó természetű ifjúság, elég hozzá annyit fűzni, hogy nem sikerült legyőznie az Yshari legnagyobb mágusát, szemtől szembeni és tisztességes harcban. Az összecsapás részletei máig tisztázatlanok, Valthek nemrég nyerte vissza öntudatát, ám megbízható források megerősítették, hogy a tanonc trükkös csalásokkal tévesztette meg és gyengítette le a nagy mágust. Megnyugtattak, hogy a lényeges vagyoni veszteség nem a tanonc, hanem Valthek mágikus tevékenységének az eredménye. Azt hogy most hol van, senki nem tudja, csupán annyit, hogy az összecsapás után azonnal menekülőre fogta, és elhagyta a várost.
Nem az én feladatom, hogy kongassam a vészharangot, de rendkívül zavarónak találom a kialakult helyzetet. Van egy fiatal, lázadó és tapasztalatlan wizardunk, a világot járva, aki olyan veszélyes varázslatokkal foglalkozik, melyeket még maga sem ért teljesen. Azok a bölcsek, mint például te vagy én, még régen elhatároztuk, hogy bizonyos, túlságosan veszélyes mágiatípusok gyakorlását betiltjuk. A varázslatok, melyeket wizard felfedezni készül, a világot alkotó természetes őserők manipulálásán alapszik. Képzeljék el, hogy ez az önfejű tizenkilenc éves ifjú, képes az akaratával irányítani akár magát az időt is. Még a gondolattól is kiráz a hideg. Leghőbb vágyam, hogy ez az egyedi stílusú wizard sosem tér vissza Caldeumba.